1887. február 13-án született Szabadkán. Eredeti neve Brenner József. Kosztolányi Dezső unokaöccse volt. A szabadkai gimnáziumban tanult. 1904-ben megírta A kályha című novelláját, ezt elküldte Bródy Sándornak, aki ezután „jót, sőt feltűnő jót” várt tőle. Az ő biztatására kezdett komolyabban foglalkozni az írással. Sikertelen zeneakadémiai felvételi után beiratkozott a budapesti orvosi karra. Unokabátyja, Kosztolányi Dezső ösztönzésére a Budapesti Naplóba írt tárcákat, bírálatokat, majd a Nyugatnak is munkatársa lett. 1908-tól a Nyugat rendszeresen közölte elbeszéléseit és zenekritikáit. Ugyanebben az évben jelent meg első novelláskötete, A varázsló kertje. Idegorvosi munkásságának kiemelkedő alkotása az Egy elmebeteg nő naplója, mely egész munkásságának legnagyobb szabású darabja. Ebben egy paranoiás nő kórképét írta meg. Csáth 1910. április 10-én használt először morfiumot, amire ettől kezdve tudatosan rászokott, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása. Először azért nyúlt a szerhez, mert – tévesen – tüdőbajt diagnosztizáltak nála. A morfium hatása alatt szerzett élményei irodalmi művein erősen érződnek. 1911-ben jelent meg a Délutáni álom című elbeszéléskötete, amelyben többek között ezen tapasztalatokat dolgozta fel. Megismerkedett Jónás Olgával, akit 1913-ban feleségül is vett. 1914. augusztus-1915. július között a szerb, majd az orosz fronton, később Trencsénben és Budapesten teljesített katonai szolgálatot. Egészségi és idegállapota miatt egyévi szabadságot kapott.1917-ben felmentették a katonaság alól, Regőcén lett körorvos. 1918. október 6-án lánya született. Később idegileg összeomlott, a bajai kórház elmeosztályán kezelték. Megszökött és hazagyalogolt Regőcére. Július 22-én lelőtte feleségét, öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették, visszavitték a bajai kórházba. Hozzátartozói kérésére a szabadkai kórházba került, innen is megszökött és elindult Budapest felé. A szerb katonák elfogták, s ő megmérgezte magát. Csáth író, kritikus, zeneesztéta és orvos volt. Sokoldalú tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott: kitűnően hegedült, rajzolt, festett, 14 éves volt, amikor első zenekritikái megjelentek a Bácskai Hírlapban. 1906-tól a Budapesti Napló zenekritikusa, a lap címoldalának tárcarovatában jelentek meg novellái. Meghatározó élményforrása a gyermekkor világa, az egész életmű folyamán. Novellahőseit nem célok vezérlik, hanem elfojtott vágyak, indulatok sarkallják cselekedetekre. A naturalizmus módszerével él azokban a novellákban, amelyek témáját orvostanhallgató korából merítette: Trepov a boncolóasztalon, Apa és fiú. Írói és orvosi munkásságának együttes terméke egy szaktudományi kiadvány: Az elmebetegségek psychikus mechanismusa 1912. Hősei gyakran visszatérnek a gyermekkori teljesség színterére (A varázsló kertje, A varázsló halála, Délutáni álom) vagy az álmok világába (Egyiptomi József). Nemcsak felnőtt hősei vannak tele gyilkos indulatokkal (Gyilkosság), ártatlannak tetsző gyerekhősei is szadista hajlamoktól indíttatva gyilkosságra vetemednek (Anyagyilkosság, A kis Emma). Érett korszakának két legjobb elbeszéléskötete: A varázsló kertje 1908 és Az albíróék és egyéb elbeszélések 1909. Nyolc drámát írt, ezek részben töredékesek. A Janika 1911 a magyar polgári dráma legjobbjai közé sorolható, a vidéki kispolgárság beszűkült világát ábrázolja. Horváték 1912 című színjátéka szintén a kispolgári társadalmat mutatja be. Hasonló környezetben játszódik Az albíróék című novella dramatizálásából keletkezett Kisvárosi történet (1912 után), melyet az író operának szánt. Csáth Géza egyetlen regénye A repülő Vucsidol 1906, Havas Emillel és Munk Artúrral közösen írták. Zenekritikusként már korán Bartókra és Kodályra irányította a figyelmet, kiemelkedő Puccini-tanulmánya 1909 és Wagner-méltatása (Zeneszerző-portrék, 1911)